Az utolsó kacsintás

A léghajó Leveté ronggyá nyűtt lelkét. És íme, szól az Úr: „Ne azért véld, hogy mivel Teremtő vagyok, minden művem hibátlan lészen. Mert én is a Lét tikából véttetem, s a rendnek szolgája vagyok És amíg magasabbra hevíted a léghajódat, az idő könyörtelen keze alább vonja azt, mígnem erőd füstként szertefoszlik. Ne a vizek tükrében keresd az orcád szépségét, hanem szemléld az elmúlt napok árnyékát, mert azok intenek téged, hogy tiszábban lásd az eljövendő utat. Visszasírod a szebb időket Kineveted a rossz emlékeket De bármilyen zavarosnak látod tested földi létét Akkor is ültess mindenkibe Szeretetet és Békét Mert ami elveszett, az lehet csak tökéletes.”